Szánthó Mária 1897 július 31.-én született Szegeden. Burokban született. A hagyomány szerint aki burokban születik annak szerencsés élete lesz. Valóban rendkívüli élete volt, művészi tehetségével sikert, nemzetközi elismerést és tiszteletet vívott ki. Festményei jól ismertek a legjobb galériákban és aukciós házakban, és megbecsült darabjai bármelyik gyűjteménynek.
Teljes neve “bácsai Szánthó Mária”. A bácsai előnév kisbetűvel irandó, nemesi előnevet jelöl.
Háromszor ment férjhez. Mindhárom férje elhunyt, gyermeke nem volt. Harmadik férje Dr. Klauschek Ferenc volt, ezért néhány forrás Klauschek Ferencné néven említi. Festményeit mindig lánykori nevével írta alá.
Szánthó Mária első szerelme a zene volt, tehetséges zongora játékos, és zenei tanulmányait mint tanár fejezte be. Diplomáját a Zeneművészeti Főiskola zongora tanszakán szerezte. Kodály Zoltán zeneszerző irta alá diplomáját.
Nem sokkal zenei tanulmányai befejezése után élethivatásul a festészetet választotta. Számos tanulmányúton vett részt Franciaországban és Olaszországban, emlékszem amikor beszélt a párizsi atmoszféráról. Gazdag és finoman kimunkált naturalista festményeit Lotz Károly hedonizmusa és Benczúr Gyula életöröme inspirálta. Néhány híres festőművész kortársával együtt és egymástól tanultak, ezek között voltak Kukán Géza, Karlovszky Bertalan, Fried Pál és Vitéz Mátyás.
Szánthó Mária az 1920-as évek közepétől állított ki nagyobb galériákban, így például a Műcsarnokban. 1936-ban Budapesten volt egy gyűjteményes kiállítása. Munkája időtlen. Specialitásai akt képek, csendéletek és portrék. Festményein a modelleket hedonisztikusan ábrázolta az impresszionizmus és a romantika jegyeivel kombinálva. Mivel első szerelme a zene volt, ezért portréjai és akt képei gyakran zenei témával kombináltak, idillikus környezetben lágyan omló drapériákkal és zenei színakkordokkal. Festményein a tipikus zenei eszközök a bendzsó, hegedű és tamburin. Emlékszem amikor gyermek voltam gyakran játszottam azokkal a hangszerekkel melyeket modellként használt festményein.
1939-ben Magyarországot képviselte három festménnyel a New York-i Világkiállításon. Festményei melyeket erre a kiállításra küldött sohasem kerültek vissza hozzá vagy Magyarországra a Második Világháború kezdete miatt.
1942 körül alkotta meg történelmi mesterművét melynek címe ‘Rege a Csodaszarvasról’. A festmény nagy sajtóvisszhangot keltett és megkapta rá a rangos Esterházy Díjat. Ez a fal méretű epikus és erotikus festmény az ősi Magyarország egy történelmi jelenetét ábrázolta. Sajnos a Második Világháborúban megsemmisült. Emlékszem egyszer láttam egy fényképet erről a festményről az 1970-es években amikor egyszer a művésznő otthonában töltöttem egy délutánt. Nem emlékszem hogy a fénykép egy könyvben volt-e vagy máshol, és azóta sem találkoztam mégegyszer egy fényképpel erről a rövid ideig létező de történelmi festményről. Ha valaki olvassa ezt akinek van illusztrációja vagy fényképe erről a festményről, kérem vegye fel a kapcsolatot velem.
Az 1950-es évek elején a Szovjetunió Nagykövetsége felvette vele a kapcsolatot és megkérték, hogy fessen egy nagyon nagy méretű Sztálin portrét. Elutasította a kérést mondván hogy nehéz alapanyaghoz jutni és nincs ekkora méretű festő vászna. A szovjetek elintézték hogy Moszkvából küldjenek neki egy nagy vásznat. Sztálin 1953-ban bekövetkezett hirtelen halála miatt nem kellett megfestenie a portrét. A vásznat nem kérték vissza tőle, így azt más festményekre használta.
Szánthó Mária főbb külföldi piaca Japán és az Amerikai Egyesült Államok volt. Sok magán megrendelése is volt kül- és belföldről. A Második Világháború után a szocialista Magyarországról nem exportálhatta képeit magán úton, ezért az Artex Külkereskedelmi Vállalaton keresztül árulta azokat. Akkoriban exportált és korábbi, Második Világháború előtti festményei a mai napig időnként megtalálhatók a jobb aukciós házakban így például a Christie’s-ben is.
Feltüntették a francia Bénézit Művészeti Lexikon-ban is, bár rossz születési és elhalálozási évszámmal. 2008-ban felvettem a kapcsolatot a Bénézit szerkesztőségével, a következő kiadásban az évszámokat korrigálni fogják.
100. születésnapján 1997 július 31.-én miniszteri gratulációban részesült születésnapi köszöntésén Nagymágocson. 1997 október 23.-án az egyik legnagyobb magyar kitüntetésben részesült. Göncz Árpád akkori Köztársasági Elnök életműve elismeréseként kitüntette a Köztársasági Érdemrend Tiszti Keresztjével.
bácsai Szánthó Mária 100 és fél éves korában hunyt el 1998 márciusában Nagymágocson, a Károlyi Kastélyban. A helyi temetőben van eltemetve egy sírban bátyjával Dr. Szánthó Kálmánnal, Nagyapámmal. (lásd fényképet az angol nyelvű életrajzi oldalon)